N+1 ilyet lehet olvasni és igen, egyet is értek velük.

DE AZ ÖSSZES ELFELEJTI KÖZÖLNI, HOGY NULLÁRÓL ELINDULNI FUTNI EGÉSZSÉGTELEN ÉS VESZÉLYES!!!

Ahogy azt is elfelejtik közölni, hogy heti 25-30km-nél több futás már NEM egészséges. Egy félmaratonra vagy maratonra való felkészülés pedig egyenes EGÉSZSÉGTELEN!

Elkezded a legjobb, legszuperebb edzéstervet és ha azt tényleg követed 3/4 év sem kell és valamilyen sérülést garantáltan összeszedsz. Kinek, mi a gyengéje... térd, achilles, boka, csípő, amit csak akarsz.

Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy az összes jó tanácsot, tudort, profi sportoló tanácsot le lehet húzni a klotyón, ha azokban nincs benne az, hogy:

1. Ne futással kezdj. Egyetlen perccel sem! 2-3 hónapig heti 3 alkalommal csak gyalogolj maximum 1 órát... lehet persze erőltetettebb menetbe is majd átcsapni, de a futás az még odébb van. Ez nem csak a túlsúlyosokra, de azokra is kötelezően érvényes, akik régóta nem sportoltak semmit és most belevágnak. Aki 6 éve az irodában üldögél, beül az autóba és hetente jó ha max 5km-t sétál, az felejtse el a futással történő startot, mert nettó baromság.

2. Fél évente +5km a cél. Az ízületek NAGYON lassan alkalmazkodnak a futás által előidézett terheléshez, főleg igaz ez, ha betonon futsz. Az első fél év VÉGÉRE legyen az 5km-es cél belőve és így tovább. Egy maratonhoz pl. 3-4 év(!) TISZTESSÉGES felkészülés szükséges annak, aki a forgószékről áll fel. Nyilván egy erőtől duzzadó kamasz aki folyamatosan és rendszeresen sportol mást, az lazán 1.5 év alatt maratonra kész, de az átlag emberekről beszélünk. Kivételek vannak! Ne felejtsük el, hogy nem vagyunk egyformák, mások a génjeink.

3. A futás önmagában egy SEMMI, egy nagy nulla, elégtelen. A futás akkor ér valamit, ha mellette MÁST is mozgunk. Az úszás a legjobb, de 2 naponta 30 perces különféle talajtorna és végtag erősítő gyakorlatok kötelezők! Érdemes megnézni a hosszútávfutókat... borzalmasan néznek ki, kb. úgy, mint akik egy német haláltáborból szöknek éppen.
A futás valóban öröm, szabadság érzés, sőt nirvána-közeli állapotot, boldogságot képes adni, de mint minden, ez is ha túlzásba viszik KÁROS!

4. A futás, főleg a hosszútávú lerágja rólad az izmokat. Szálkásít, erősít, állóképességet növel igen, de ha eddig izmos voltál és csak a futással akarod elképzelni a heti mozgás adagod, akkor integess szépen az izmaidnak, szó szerint elégeti a szervezeted. Ezért nagyon fontos a 3. pont.
Nem véletlen, hogy a testépítők, a kifejezetten erősebb izmokra gyúrók maximum heti 20km-t futnak...

5. A futás egyáltalán nem egészséges, ha betonon végzed, úgy, hogy tőled 5 méterre autók pöfékelnek. Inkább feküdj le otthon és nézz tévét, úgy többet teszel az egészségedért. Autóktól a lehető legtávolabb, lehetőleg füves, vagy ha az esélytelen, akkor föld úton végezzük.
Golfozni sem golfozunk a Tesco parkolóba...

6. Amikor úgy érzed, hogy "de hiszen én még bírom", akkor az úgy is van, majdnem mindennel bírod is... csak szegény ízületed már 1 km-el korábban is némán elfojtva sikoltott, de ne aggódj, majd estére vagy másnap reggelre kinyitja a száját, azt majd meghallod és akkor jöhet a legostobább dolog a rámozgás és ha szerencséd van még időben leállsz és tartasz 1 hónap kényszerpihenőt, melynek a végén alsó hangon 30%-ot visszaesel minden téren.

Eof.

@Tinman: Annyi mindenre kellene reagálni. :)
Alsós koromban nyáron a 3km távolságra lévő kapuzott libalegelőre szaladtunk ki focizni. Futva, hogy többet játszhassunk. Vissza felé is futottunk, hogy többet játszhassunk. És még ott is futottunk. És egyáltalán, futva mentünk mindenhová, mert siettünk.
Annyi részigazság van összeírva, hogy nincs kedvem ennyit írni. Majd megteszi más, ha akarja.

@Gyűrött Papír: Na igen, amikor gyerek voltam reggel felkeltem és eltekertem a tőlem 50km-re levő nagyvárosba hamburgert(!) meg fagyit zabálni, majd vissza. Nyújtás és bemelegítés sose volt és soha semmi bajom nem lett. 2-3 naponta szórakozásból szoktunk 30-50km-eket letekerni full erővel, ami a csövön kifért. Gyerekként, tiniként.

Csak, hogy akkor volt testnevelés óra, meg egy jóval aktívabb élet ám...

Semmi mást nem szeretnék, csak azt, hogy a szinte havonta megjelenő superhero futós beszámolók és amatőröket inspiráló írásokban beszéljenek már a futás árnyoldalairól is. Mondom ezt úgy, hogy ma is megyek futni, de ez önmagában elégtelen lenne.