Biztosan emlékszel még az egyik mára klasszikussá vált sci-fi jelenetére, ahol egy virtuális, gépek uralta világban néhány szabadságharcos az egyetlen földkéreg alatti emberi városért küzd.
Ebben a filmben hangzik el az eszmei fejtegetés, hogy ebben a virtuális világban vajon a gépek milyen eszközökkel hitetik el az emberrel, hogy a valóságban jár. Arról folyik a beszélgetés, hogy a gépek honnan tudják, hogy valójában milyen íze volt az ételnek és hogyan tudják reprodukálni azt, hiszen valójában nem azt a tápanyagot veszi magához az álomvilágban élő ember.
Nos a film szerencsére fikció, de ugyanezt már nem mondhatjuk el az ételek ízének befolyásolásáról ...
Nem hiszed? Akkor figyelj!
A gépezet neve: ízipar. Az aromák és ízfokozók világa.
Nézzük előbb a tényeket: ugye az tiszta, hogy az aromákra miért van szüksége az íziparnak?
Nem? Pedig egyszerű: a Föld teljes epertermése az "eperből" készült fagylaltok, joghurtok,
desszertek mennyiségének egy százalékát sem fedezné!
Miért baj ez? Mert amíg Te leveszed a boltok polcairól a szép színes nagy eprekkel díszített csomagolásban mondjuk a joghurtot, addig abban valójában ausztrál fűrészpor, alkohol, víz és néhány titkos összetevő
keveréke van. Igen ebből készül az eperaroma.
De mondok durvábbat!
Egy amerikai cég baktériumból kávétejszínt és krémsajtot "varázsol", egy másik, vörös áfonyából cseresznyét, ricinusolajból őszibarack-aromát. Az Athlon nevű cég (nem vicc!) madártollból péksüteményt, a General Foods vízből, fehérjéből és gyanús zsiradékból műszalonnát.
A P&G nevű amerikai vállalat (igen ők azok akik nemrég azt a megható videót készítették az anyai gondoskodásról) még a gyapotszálat (pamutot) is fogyaszthatóvá teszi: a növény rostjaiból kenyeret sütnek. Az ízek e szép új világában a menthenthiol nevű vegyület a grépfrút, az acetyl-pyrolin egyik változata a ropogós kenyérhéj, a filberton a mogyoróíz illúziójáért felel.
(Azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy a jól ismert "szuperegészséges" joghurtital pedig egyszerre tartalmaz két (veszélyesnek tartott) édesítőszert, aszpartámot és K-aceszulfámot is.)
Miért baj ez? Mert, egyszerűen hozzászoktatnak bennünket a kémiai édesítőszerekhez, ízfokozókhoz, sűrítőanyagok ízéhez, reklámokkal és aromákkal etetnek, azaz ízfüggővé tesznek.
Ne rázd a fejed, inkább nyisd ki a szemedet! Ezek nem összeesküvés elméletek, hanem 2014!
2014-ben ezek a cégek üzleti titokra hivatkozva megtagadhatják az aromák összetevőinek pontos ismertetését...
És el is jutottunk mondandóm lényegéhez:
Az ízek manipulálásával közvetve minket manipulálnak. Gondolj csak bele! A gyorséttermi kaján felnőtt generáció
már nem ismeri az ételek eredeti összetevőit!
Miközben az élelmiszeripar képzett vegyészek tömegeivel munkálkodik azon, hogy rávegyen minket a minél nagyobb zabálásra, szépen tönkreteszi az ízérzékelésünket.
Az élelmiszergyártók célja, hogy minél több ételt tudjanak eladni nekünk, amivel nem feltétlenül van baj, hiszen elvileg nem kötelező vásárolni a termékekből. És persze bármikor abba lehet hagyni mondjuk egy zacskó csipsz vagy egy tábla csoki evését. A kérdés csak az, hogy te abba tudod hagyni?
Nem?
Ez nem véletlenül van így...
A só-cukor-zsír,a nagy hármas. Ha ennek a három alkotóelemnek az arányait pontosan beállítják az okos mérnökök, gyakorlatilag ellenállhatatlan lesz az étel a fogyasztó számára. Ez a három alkotóelem ugyanis jól kimérve nagyon hatékonyan indítja be a szervezet 'örömhormon' termelését. Ami miatt aztán sokkal nehezebb lesz abbahagyni az adott étel fogyasztását, sőt, kevésbé szerencsés esetekben ezért alakulhatnak ki ételfüggőségek.
Tudtad, hogy a nagy mennyiségű cukor pontosan ugyanazokat az agyi területeket bombázza, mint a nikotin, vagy maga a kokain?
Folytatása következik...